Flesh - N.A.P.

Flesh – N.A.P

Azóta a showműsor óta gondolkodom azon, amit mondtál… Egyszerűen nem megy ki a fejemből. Tényleg ez lenne az, amit mindenki köztünk lát? A telefonodon lévő képeket még megértem, mert nekem is vannak. Rólad, Rickyről, Changjoról… De amit mondtál, vagyis, inkább, amit a műsorvezetők mondogattak nevetve, viccelődve… A megszállottam vagy? Tényleg? Ez lenne a piszkálódásaid mögött?

Emiatt vetemedtem ma délután arra, hogy elolvassak néhány fanfictiönt. Nem is voltak olyan rosszak, vicces, hogy egynémelyik rajongónknak milyen jó szeme van. Chunji és L.Joe viszonya mondjuk elég nyilvánvaló. És a kettőnkről szóló sztorik… Vajon a valóságban is megtennéd mindazt velem, amit az írásokban?

~

Én tiszta őrült vagyok, de ezt most meg kell tennem! És ma esélyem is van rá, mivel a két maknaénk showfelvételen van, L.Joe és Chunji pedig „házon kívül”. A szobádban állok, félig a sötét takarásában, és várom, hogy hazaérj. A fejemben már izgalmas képek kezdenek röpködni, és most végre szabadon engedhetem magam. Megtudhatom, mit is érzel. Tetszik a gondolat, hogy esetleg te és én… együtt vagyunk. Már remélem, nem kell sokat várnom.

Kattan a zár, nyílik a bejárati ajtó.

-Megjöttem! – hallom meg a hangodat. Tompa puffanás jelzi, hogy a táskád az előszoba padlóján landolt. – Niel, itthon vagy?

Nem válaszolok, nem akarom elrontani a meglepetést. Hagyom, hadd sétálj be a házba. Lassan nyílik a szobád ajtaja, majd te is belépsz.

-Hol a fenében van ez a srác… - Elmosolyodom a hanghordozásodon, majd behajtom utánad az ajtót. A zajra megfordulsz, így pont farkasszemet nézünk.

-Meglepetés – húzom még szélesebb mosolyra a számat, és teszek egy lépést feléd.  Megleptelek, látom az arcodon, és fogalmad sincs, mit tervezek. Az biztos, hogy őrültség, de ma lehetünk egy kicsit őrültek, csak a móka kedvéért. Ne fogjuk vissza magunkat.

-Miért nem válaszoltál, amikor hívtalak? – Próbálod leplezni a zavarodat? Édes, de nem válaszolok, csak még közelebb lépek, egészen addig, amíg már előtted nem állok. Felnézek rád, mélyen a szemedbe. Már a pillantásod is gúzsba köt. Lehet, hogy csak a fanfictionök izgattak fel ennyire, de ahogy itt állsz előttem, és engem nézel… Megvadítasz.

Egy ujjammal végigsimítok a mellkasodon lentről fölfelé, majd megragadom a lazán megkötött nyakkendődet, és még közelebb rántalak magamhoz. Már nem látok értetlenséget a szemedben, csak vársz. Várod, hogy mit csinálok legközelebb. Mi legyen a következő lépés?

Az arcom csak milliméterekre van a tiédtől, és miközben még mindig mélyen a szemedbe nézek, lassan végignyalok kiszáradt ajkaimon. Tetszik neked a mozdulat, látom az arcodon. Óvatosan elkezdek hátrafelé lépkedni, az ágy felé, téged is magammal húzva, majd kényelmesen elhelyezkedek rajta. Széles, hívogató terpeszt nyitok a lábaimmal, és végigsimítok magamon.

-Mire vársz? – kérdezem mosolyogva, és beharapom az alsó ajkamat. Egy furcsán vadító gondolat ugrik be: Kikötözhetnél az ágyhoz, vagy legalább a kezeimet kösd össze… Mondjuk a nyakkendőddel. A gondolattól még szűkebb lett a nadrágom. Már nagyon nem kellene, hogy rajtam legyen.

Hatalmasat nyelsz, majd egy bizonytalan lépést teszel felém. Egy utolsó pillantással adom a tudtodra: Én kész vagyok rá… Rád.

A tested hirtelen csapódik az enyémnek, ahogy szinte önkívületben veted rám magad, és nekem esel. Igyekezlek minél közelebb húzni magamhoz, minél több helyen hozzád érni, hogy teljesen a tied lehessek. Tetszik ez a vadság, ez az erő, ami most előbukkant belőled, és még többet akarok! A kezeimet a tarkódra csúsztatom, és a nyakamhoz vezetlek. Egyszer-kétszer végignyalintasz rajta, kóstolgatva az ízem, majd egy pillanattal később már a fogaidat érzem meg, ahogy belém mélyednek.

Hangosan nyögök fel a kéj és a fájdalom összejátszásától, majd lihegve fordítom ki még jobban a nyakam, hogy még több felületet kínáljak fel neked. Közben szépen fokozatosan vetkőztetjük egymást, amíg végre mindkettőnkről lekerülnek a ruhák. Te egyre mélyebben marsz belém, két kezed a fenekemen. A lábaim a derekadat ölelik, kezeim a hátadat karmolásszák, szinte érzem a vöröslő csíkokat, amiket a bőrödön hagyok.

Nem hagysz nyugtot nekem, egy pillanatra sem, határozott mozdulattal fordítasz meg, és húzol fel térdelő pozícióba. Közelebb tolsz a falhoz, hogy annak támaszthassam neki a kezeimet. Hátra akarnék pillantani, hogy a szemedbe nézhessek, de te már neki is kezdtél a kínzásomnak. Érzem, ahogy az ajakaidat és a nyelvedet végigvezeted a gerincem mentén, és minél lejjebb érsz, egyre jobban nyögdécselek. Amikor a kezed és a nyelved érzékeny pontokra találnak, halkan felsikkantok, amit szinte azonnal követ egy hangosabb is, ugyanis a combomban érzem a fogaidat.

-Hyung… ah-… Még! – egy mosollyal nyugtázod a könyörgésem, és már világos számodra: vadul szeretném… Veled! Préseld a tested az enyémhez, vérezzek a fogaid nyomán, érd el, hogy a vágytól fűtve már csak azt bírjam nyögni: MÉG!

Ismét a hátamon találom magam, széthúzod a lábaimat, és ragadozó mozdulattal közéjük fekszel. A combomon ott ég vörösen előbbi támadásod helye, itt-ott még fénylik, ahogy végignyaltad. Most viszont nem a lábam a célpontod. A legérzékenyebb pontomat kényezteted, hol gyengéden, hol vadabbul. Amikor ott is megérzem a fogaidat, végigfut a hátamon a hideg, a gerincem ívben feszül, és felnyögök.

-Na, mi az? – nézel rám mosolyogva. – A kis kéjenc nem bírja visszafogni a hangját?

Megragadom a fejed és a hajadba markolva felhúzlak magamhoz.

-Ha nem tetszik, fogd be a szám valamivel – suttogom, de te válaszul csak rámmarkolsz, ami miatt egy újabb nyögés szalad ki belőlem.

-És mi van, ha én hallani akarom? – Újabb véres, fájdalmas, kéjes csók a nyakamba. Alig vagyok magamnál, amikor válaszolok.

-Akkor csak folytasd! Szoríts magad alá érd el, hogy sikítsak, vigyél el a végletekig, hadd könyörögjek még többért.

Ebben a pillanatban szakad el nálad a cérna, végignyalsz az ujjaidon, és kapkodva elkezdesz tágítani. A fájdalmas, feszítő érzésbe viszont olyan kéj is belekúszik, ami minden szenvedést megér. Érzem, ahogy a vér száguld az ereimben, és azt is, ahogy az első ujjadat egy második és egy harmadik követi. Egy türelmetlen csípőmozdulattal tudatom veled, hogy már mást akarok a testembe.

Pár másodperccel később megérezlek magamban, és amikor mozogni kezdesz, szinte állatiasan nyögünk fel mindketten. A kezeim elkalandoznak a testemen, beletúrnak a hajamba, a körmeim végigkarcolják a nyakamat, a mellkasomat, a hasamat, miközben te ritmikusan mozgatod a csípődet, a legszexibb, és legőrjítőbb dolgot téve ezzel, amit valaha csináltál, miközben mindkettőnket sodorsz a végletek felé. A kezeim végre rátalálnak a testedre, elidőznek a kockás hasadon, a kidolgozott mellkasodon, majd a fenekedre csúsznak, hogy még gyorsabb mozgásra ösztönözzön. Egy mély lökésed után csillagokat látva adok ki magamból egy olyan eszelős hangot, ami sokkal másabb volt, mint az eddigiek. Ez mélyről jövő, bizsergető, elementáris erejű kifakadás volt. Egymás után, újra meg újra eltalálod bennem azt a pontot, miközben a mozgásoddal szinkronban kényeztetsz. Nem kell sok idő, hogy megadjam magam neked, és egy utolsó, mély nyögéssel elernyedjek alattad. Pár lökés után te is követsz, majd mellém zuhanva átkarolsz. Együtt fekszünk kábultan, a gyönyörtől megrészegülve. Amikor egy kicsit magunkhoz térünk, egymásra pillantunk, majd kivörösödött, izzadt arcod láttán elmosolyodom.

-Legközelebb te fogsz feküdni. Mert lesz legközelebb – mondom még szélesebb mosollyal.

-Alig várom – vigyorodsz el te is, majd magadhoz vonsz egy mély, szenvedélyes csókra.

~

Néhány nappal később a közönség előtt a színpadon hülyéskedik a banda. A tömeg a nevemet kántálja. Rejtve rád pillantok, majd a tekintetem elkapva elkezdek körözni a csípőmmel. A reakció egyik részről sem marad el. A többiek nevetve tapsolnak, a tömeg visítozik, te pedig… Az arcomat takarod el, majd rácsapsz a fenekemre.

-Fejezd már be! – sziszeged.

Nagyon is jól tudom, mit váltok ki belőled ezekkel a mozdulatokkal, és hogy ilyenkor mi jár a fejedben: ”Ezt a pillantást csakis én láthatom.”